Specificitás

A specificitás az igazán negatív személyeknek (a referenciastandard szerint) az a hányada, akiket a próba negatívnak ismer fel: az igaz negatívak osztva az összes negatívval. A magas specificitású próba ritkán riaszt tévesen; a pozitív eredmény ilyenkor valószínűbbé teszi az állapotot - ritka állapotoknál azonban gyakran kevésbé, mint várnánk (lásd prediktív értékek).

Példa: 100 diagnózis nélküli gyermekből 88 feltűnésmentes marad a szűrésen: specificitás = 88% (95%-os KI 80 és 93% között).

Vigyázat: A referenciastandardot igaznak tekintjük; ha az maga is bizonytalan, a szenzitivitás és a specificitás torzul.