Tau-U és alapvonallal korrigált Tau

Mindkét mutató a Kendall-féle tau-ból indul ki, és figyelembe tudja venni az alapvonal trendjét. A Tau-U (Parker et al. 2011) megszámolja az A és B azon párjait, amelyekben a B jobb, kivonja a rosszabbakat, és elosztja a párok számával; a „Tau-U (− A trendje)” az A-n belüli időbeli irányt is kivonja. Az érték ezért kissé kívül eshet a −1 és +1 közötti tartományon. Az alapvonallal korrigált Tau (Tarlow 2017) először azt vizsgálja, van-e az A-nak szignifikáns trendje (Kendall-féle τ, p ≤ ,05). Ha igen, az A trendvonalát (Theil-Sen) kivonja az összes értékből; ezután a korrigált értékek és a fázis között számítja a τ-t. Egyébként nem korrigál. Tarlow mutatója −1 és +1 között marad, és jobban védettnek számít a hamis pozitívok ellen. Besorolás Vannest és Ninci (2015) szerint: ,20-ig kicsi, ,60-ig mérsékelt, ,80-ig nagy, afölött nagyon nagy.

Példa: Tau-U = ,93, p = ,002; Tau-BC = ,59, p = ,002.

Vigyázat: A trend eltávolítása azt tételezi fel, hogy az alapvonal trendje a B alatt is folytatódott volna - hosszú B-fázisnál ez erős feltevés. Az A-ban 3-nál kevesebb mérésnél nem lehet trendet vizsgálni. A p-értékek független méréseket tételeznek fel.