I² és Q (heterogenitás)

A Q azt vizsgálja, hogy a tanulmányok jobban különböznek-e egymástól, mint amit a tanulmányokon belüli véletlen sugallna. Az I² százalékban megadja a hatások teljes szóródásának azt a részét, amely a tanulmányok közötti valódi különbségekből és nem a véletlenből származik. Ökölszabály Higgins és munkatársai (2003) alapján, akik a 25, 50 és 75%-ot nevezik jelzőpontnak: 25% alatt alacsony, 25%-tól mérsékelt, 50%-tól jelentős, 75%-tól magas.

Példa: I² = 95%, Q(8) = 123,7, p < ,001: a szóródás szinte egésze a tanulmányok közötti valódi különbségekből ered (kórházi tartózkodás hossza, Normand 1999).

Vigyázat: Kevés tanulmánynál az I² nagyon pontatlan; ezért az intervallumot is megjelenítjük. Kevés tanulmánynál a kis Q nem bizonyítja, hogy a tanulmányok egyformák. Az I² arány, nem a különbségek nagyságának mértéke: nagyon pontos tanulmányoknál az I² akkor is nagy, ha a hatások közel vannak egymáshoz. Hogy a valódi hatások mennyire szóródnak, azt a τ és az előrejelzési intervallum mutatja.