Kockázati mérőszámok a 2 × 2 táblázatból (kockázatkülönbség, relatív kockázat, NNT)

Röviden

Az egyik csoportban gyakrabban fordul elő egy esemény (megbetegedés, lemorzsolódás, sikeres vizsga), mint a másikban? Kétszer kétcellás kereszttáblánál az eredmény felkínálja a „Kockázati mérőszámok számítása” lehetőséget: a kockázatot csoportonként, a kockázatkülönbséget (RD), a relatív kockázatot (RR), az esélyhányadost (OR) és az NNT-t. A számok a különbséget írják le; ok-okozatot nem bizonyítanak.

Mit kell tudnia a Statable-nek

• Melyik oszlop nevezi meg a csoportokat (kezelés, expozíció), melyik csoportot hasonlítjuk (például a kezeltet), és melyik válasz az esemény. A Statable javasol valamit, de sosem találgat csendben.
• Kívánatos az esemény? Ez kötelező, nincs alapértelmezés. Ettől függ, hogy a kevesebb vagy több esemény előnyt (NNTB) vagy kárt (NNTH) jelent-e. Nélküle nincs NNT.
• Vizsgálati terv (a kérdésben, a „További beállítások” alatt): kohorsz vagy kísérlet (alapértelmezett), vagy eset-kontroll vizsgálat. Eset-kontroll vizsgálatnál maga a vizsgálat dönti el, hány eset és kontroll vesz részt; a kockázatok, az RD, az RR és az NNT ott nem lennének értelmezhetők, ezért a Statable csak az esélyhányadost mutatja.

Az eredmény értelmezése

• Kockázat: az eseményt elszenvedők aránya a csoportban, Wilson-intervallummal (kis számoknál is megbízható).
• Kockázatkülönbség: az összehasonlított csoport kockázata mínusz a másiké, százalékpontban olvasva. A Newcombe-intervallum (1998, 10. módszer) kis számoknál biztonságosabb, mint a Wald-intervallum. Ha tartalmazza a 0-t, a különbség nem látszik.
• Relatív kockázat: az egyik csoport kockázata osztva a másikéval (Katz-féle intervallum a log-skálán). Az 1 nem jelent különbséget. Kohorszokra és kísérletekre érvényes.
• Esélyhányados: az esélyek hányadosa (Woolf-intervallum). Nem relatív kockázat, és gyakori események esetén eltér attól.
• NNT (kezelendő betegek száma): 1 osztva az abszolút kockázatkülönbséggel. Számszerűen: ennyi személynél az összehasonlított csoportban a másik helyett eggyel több vagy kevesebb esemény következik be. Az NNTB egy további előnyt, az NNTH egy további kárt jelent.

Az NNT intervallummal: a végtelenen át

Az NNT intervalluma a kockázatkülönbség határainak reciprokaiból adódik (Altman 1998). Ha a 0 a kockázatkülönbség intervallumában van, lehet, hogy nincs különbség, és az NNT végtelenül naggyá válik. Az intervallum ilyenkor a végtelenen megy át, és így olvasandó: „NNTH 20,0 - ∞ - NNTB 4,0” - vagyis a 20 személyes kártól a „nincs különbségen” át a 4 személyes előnyig. Sosem olvasd vagy írd „-20-tól 4-ig” alakban.

Üres cellák

Ha a táblázat egy cellája üres (nullát tartalmazó cella), a relatív kockázat és az esélyhányados nem becsülhető. A Statable nem korrigál csendben (nincs Haldane-korrekció), és ezt kimondja. A kockázatkülönbség Newcombe-intervallummal ilyenkor is működik.

Az eredmény közlése

Kockázat (aszpirin) = ,013, kockázat (placebo) = ,022; RD = -,009, 95%-os KI [-,013; -,006]; RR = 0,58, 95%-os KI [0,47; 0,72]; OR = 0,58, 95%-os KI [0,47; 0,71]; NNTB 110,3 (NNTB 79,8 - 176,7)

Példa (a Physicians' Health Study 1989 nagyságrendje, szívinfarktus 139 személynél 11 037 aszpirinos közül és 239 személynél 11 034 placebós közül): a kockázat aszpirinnal 0,9 százalékponttal alacsonyabb. Ne fogalmazd ok-okozatilag; a vizsgálat kísérlet volt, a táblázat önmagában ezt nem mutatja.

Szakembereknek

Saját kód (JavaScript), R-rel ellenőrizve: kockázatok Wilson-intervallummal (DescTools::BinomCI), kockázatkülönbség a Newcombe-intervallum 10. módszerével (DescTools::BinomDiffCI, method = „score”; az epiR csak a Wald-intervallumot adja, a PropCIs::diffscoreci Miettinen-Nurminen, tehát más módszer), relatív kockázat és esélyhányados mint epiR::epi.2by2 (Katz vagy Woolf), NNT Altman (1998) szerinti intervallummal.

Források

Altman, D. G. (1998). Confidence intervals for the number needed to treat. BMJ, 317, 1309-1312. Newcombe, R. G. (1998). Interval estimation for the difference between independent proportions: comparison of eleven methods. Statistics in Medicine, 17, 873-890. Katz, D. et al. (1978). Obtaining confidence intervals for the relative risk in cohort studies. Biometrics, 34, 469-474. Wilson, E. B. (1927). Probable inference, the law of succession, and statistical inference. Journal of the American Statistical Association, 22, 209-212.