Hat a fejlesztés egy személynél? (egyedi esetes elemzés)

Röviden

Egy személyt (vagy néhányat) hosszabb időn át ismételten mérnek: először intervenció nélkül (A fázis, alapvonal), majd intervencióval (B fázis). A kérdés az, hogy a B fázis értékei másképp - általában jobban - alakulnak-e, mint az A fázisé. A csoportpróbák itt nem alkalmasak, mert a mérések egymás után következnek, és összefüggnek. A Statable ehelyett a fázisokat a NAP (fő mérőszám), a Tau-U, az alapvonal-korrigált Tau és a PND mérőszámokkal hasonlítja össze, és megrajzolja a szokásos idősoros diagramot.

Mikor illik rá?

• Egy gyermek vagy fiatal diagnosztikus értékelése és egy intervenció értékelése, pl. az olvasási tempó hetenként az olvasásfejlesztés kezdete előtt és után.
• Több személy azonos elrendezéssel (többszörös alapvonal): személyenként egy diagram és egy átlag a személyekre.

Így néz ki a táblázat

Egy sor mérési alkalmanként. Szükséges a mért értéket tartalmazó oszlop (egy szám) és egy oszlop, amely megkülönbözteti az alapvonalat és a fejlesztési fázist (pontosan két érték, pl. „A” és „B”). Nem kötelező: egy oszlop a mérési alkalommal (szám vagy dátum; különben a sorok sorrendje számít), és több személy esetén egy oszlop, amely megkülönbözteti őket.

Feltételek és korlátok

• Fázisonként legalább 3 mérési pont, lehetőleg 5 (What Works Clearinghouse). Ennél kevesebbnél a Statable megjegyzést mutat.
• Előbb az összes alapvonal-mérés, utána az összes intervenciós mérés (A-B). A váltakozó fázisokat (A-B-A-B) a Statable még nem számolja.
• Az alapvonal alatt már meglévő trendet a Statable jelzi; a NAP és a PND nem veszi figyelembe, a „Tau-U (− A trendje)” és az alapvonal-korrigált Tau igen.
• Az egymást követő mérések gyakran hasonlók (autokorreláció). A Statable megjegyzést mutat, ha ez feltűnő (1-es késleltetés ,30-tól); a p-értékek ekkor túl optimisták.
• Egy A-B terv önmagában nem mutat okot: az érés, a véletlen vagy más események állhatnak mögötte.

Az eredmény értelmezése

• A NAP azoknak az egy A- és egy B-mérésből álló pároknak az aránya, amelyekben a B jobb (az egyenlőség fél pontot ér). A 0,5 azt jelenti: nincs különbség, az 1 azt: teljes szétválás. Ökölszabály (Parker és Vannest 2009): ,65-ig gyenge, ,92-ig közepes, ,93-tól erős.
• A Tau-U és az alapvonal-korrigált Tau szintén −1 és +1 között van; besorolás Vannest és Ninci (2015) szerint: ,20-ig kicsi, ,60-ig mérsékelt, ,80-ig nagy, afölött nagyon nagy.
• A PND a B értékek azon aránya, amely az A legjobb értéke felett van; egyetlen értéktől függ, és a régebbi munkákkal való összehasonlítás kedvéért jelenik meg.
• Ha az alacsonyabb érték számít jobbnak (pl. hibák), váltsd át az irányt az eredményben. A diagram fázisonként átlag- vagy trendvonalat mutathat.

NAP = ,97, 95%-os KI [,70; 1,00], p = ,003; Tau-U = ,93, p = ,002; Tau-BC = ,59, p = ,002; PND = 87%

Szakembereknek

Saját kód, R-rel ellenőrizve (scan 0.68.1: nap, tau_u(method = „parker”), corrected_tau, pnd; SingleCaseES::NAP; wilcox.test). NAP-intervallum Newcombe szerint (score-intervallum az AUC-hoz), p-érték a Mann-Whitney-próbából normális közelítéssel (kétoldalas). Tau-U Parker et al. (2011) szerint: (azon párok, ahol B jobb − azon párok, ahol B rosszabb [− az A Kendall-féle S-e az idő függvényében]) / (nA · nB); p-érték a Kendall-féle S-ből rangkötés-korrekcióval. Az alapvonalra korrigált Tau Tarlow (2017) szerint: trendpróba A-ban Kendall τb-vel (α = ,05); statisztikailag szignifikáns trendnél az A Theil-Sen-egyenesét levonjuk, majd τb a reziduumok és a fázis között. Az időpontokat egyenlő távolságúnak tekintjük (1…n). Több esetnél az átlagok az esetek mutatóinak egyszerű, súlyozatlan átlagai.

Tipikus példák

• Egy gyerek naponta egy percig olvas: szó percenként az intervenció előtt és alatt (NAP, Tau-U).
• Egy tanuló: óránként hányszor zavarja az órát, megerősítési terv nélkül és azzal?