Rangpróba (normális eloszlás nélkül)

A Mann-Whitney-próba (két csoport), a Kruskal-Wallis-próba (három vagy több csoport) és a Wilcoxon-próba (ugyanazon személyek két mérése) minden értéket nagyság szerint sorba rendez, és átlagok helyett rangszámokkal dolgozik. Nincs szükségük normális eloszlásra, és az egyes kiugró értékek alig zavarják őket. A mértékegységben kifejezett nagyságként a Hodges-Lehmann-becslés (HL) szerepel 95%-os konfidenciaintervallummal: két csoportnál az egy-egy személy közötti összes különbség mediánja, két mérésnél a változás pszeudomediánja. A hatásnagyság r = |z| / √N (,1 kicsi, ,3 közepes, ,5 nagy), a biszeriális rangkorreláció (azon párok hányada, amelyekben az egyik csoport magasabb, szorozva 2-vel, mínusz 1) vagy Kruskal-Wallis-próbánál ε² = H / (n − 1). Szignifikáns Kruskal-Wallis-próba után a Holm-korrekciós Dunn-próba mutatja meg, mely párok különböznek. A rangpróba okát a Statable már a számítás előtt megnevezi: egyértelmű ferdeség, kiugró értékek vagy kevés fokozatú mérés (ordinális vagy legfeljebb 7 különböző érték) - a csoportméret önmagában nem ok. A Statable soha nem vált magától.

Példa: Ózonértékek májusban és augusztusban: U = 127,5, z = 3,85, p < ,001, r = ,53 - augusztusban az értékek egyértelműen magasabbak.

Vigyázat: A rangpróba azt mutatja meg, hogy az egyik csoportban hajlamosak-e magasabb értékek lenni; nem csak a mediánokat vizsgálja. Nagyon sok azonos érték és nagyon kis csoportok esetén a normális közelítés pontatlan.